Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

öfzve Tob. IV, j4. Tolls X, 2. .Ter. XVIII. 0,—

I. Kor. X, 5o—02. T. Ján. V, j6.). Ezen példák elég világosan muíattyák, bogy az Isten a’ megtért- ieknek sem engedi el az iideig való büntetéseket, banem azokat akár mikor megvefzi rajtok.

Es ezen igazságra mintegy talpfalra tárna fzkod- van az Anyafzentegyház hajdan a’ nagyobb bűnösöknek egy, két, tíz, Inifz efztendore, sót egéfz é- let iidejere is igen sanyarú , és nehéz penitentziát hagyott, tudniillik a’ vétkeket, a’ hol botránko- zas nélkül megeshetett, a’ Templomban mindnyájok hallattára nyilván meggyónták; böjtölésben, i- inádságban , alamizsnálkodásban, Szent elmélkedésekben , zsoltározásokban, lérdepölésben, és térdhaj- 1 ásókban gyakoroltattak. Azon kívül az illyen pe- mtentziatartó bűnösök jó darab iideig fzor zsákban bojtosán jártak, hamu fölött háltak, a’ Templomból kizárattak, a’ Szentségekben’, és a’ fzent Misében nem réfzesíttettek, még az Isten igéjének halgatására sem botsáttattak; a’ mitől a’ Zsidók és a’ Pogányok sem zárattak ki. És hogy a’ meghagyott penitentzialse- lekedeteket kiki buzgón és serényen végezze, ne is oldoztasson fel közülök senki vagy a’bűneitől, vagy a' penitentziátol előbb, mintsem azt egéfzen elvégezte, arra rendelt Poenitantiarius Papok fennvigyáztak.

Volt mindazonáltal az Anyafzentegyház peni- tentziatartok iránt olly engedékeny, és irgalmas, *l0§y P- °- mikor a’ penilentziatartó halálos betegségbe esett, vagy az üldözések dűhössége közelge-