Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

büntetéseknek , m el Ivekkel a? megtérít bűnös, még a’ bűneinek, es azokért érdemlett örök büntetéseknek elengedése után is, az Isten igazságának tartozik, Kristus’ és a’ Szentek’ bővelkedő érdeminek tekintetéből egéfzen vagy réfzént való elengedése.

Melly értelemhatározásnak kivilágosítására fziik- séges rfzre venni , hogy noha a’ Penitentziatartás Szentségében a’ megtérít bűnös Kristus érdemei által megnyeri a) a’bűneinek botsán.itfját, akármelly nagyok legyenek is azok: b) az örökkévaló vagy pokolbeli büntetéseknek elengedését; e) az Isten kegyelmét, és a’ mennyei örökséghez való just; d) a’ 1 dkiösrnéret. tsendességét, mellytöl távol vannak a5 bűnösök az írás íz a vai fzerént: nints békessége az istenteleneknek (J sn. XL VIII, 22. Zsolt, XXXVII, 4.); e) megélednek a’ jóságos tselekedetek, és az örök életre űdvösségesek lefznek, mellyeket a’ bűnös bűnös álfapottyában tselekedett, ’s azért az Isten kegyelmének híján holtak voltak : mindazonáltal az iideig való büntetések nem engedtetnek el néki; megvefzi rajta azokat az Isten vagy ezen, vagy a’ más világon; a’mint ezt több példákkal raegbizonyíthatni.

Adám és Éva a’ tiltott gyümöltsbol ettek : Moyses és Aáron a’ víz után esengo Israel fiai előtt kételkedtek, ha jön-é ki víz a’ vefzfzoiitesre a’ kofzik- lábol, a’ mint az Isten mondotta ; ’s így rofz példát adtak: az Israel fiai aranyból öntött borjút I- sten gyanánt imádtak addig , mig Moyses a’ Sinai hegyén az Istentől tartoztatott; azon kiviil többfzör is ellene zúgolódtak; sokfzor bálványozok voltak; a

Pro-