Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

355

Sidonius Apollinaris Claromonli Püspök , ki 482-dik efztendöben halt meg, említi (Lib. V. ep. i4.

ad

dikátziójában így fzóll: „ Constantzínápolban hat e- „ gél'/, holnapig fziinetlen olly földindulás volt, melly- „ hez hasonlót históriákban nem olvastunk: a’ fzép ,, magas Tornyok, a’ királyi Paloták, a’gazdag Tem- „ plomok leomlottak: néhult meghasadván a* föld, „ egéfz útfzákat elnyelt: sok tér helyeken magas Ital— „ rnok hányattak , a’ tenger fzigeti közül egynéhány „ elmerült lakosival egyetemben. A’ re'tenetes vefze- ,, delemben az egéfz váras népe a’ Tsáfzárral egyetem- „ ben mezőbe költözött,, hogy az omladozó házak fa- „ Iáitól elevenen ne temeltetnének., Látván Proclus „ Pátriárka, hogy emberi okosság ellene nem állhat „ a’ vefzedelemnck, Proeessiót rendele, és ajtatos kö- „ nyörgésekkel a’ pufzta váras Szentegyháziba indula. „ Mikor omnes Litaniis ac Processioni dediti mind- „ nyáján Processióban mennének, és a’ sokaság lába ,, alatt a’ föld tétova döledezne , nagy sírással és jaj- „ gatással könyörgöttek Istennek. Azomban minde- „ nek láttára a’ sokaság közül egy ártatlan gyermek, „ a’ levegőégbe annyira fel ragad t aték, hogy fzemekkel „ sem látták. Kevés üdőmulva ugyanazon helyre „ fzép gyengén letételék a’ gyermek, és azt monda, „ hogy ott fenn egyebet nem hallott, hanem hogy' az „ Angyalok ama’ fzent Trisagiomot eneklelték: San- 3, ctus Deus, Sanctus fortis, Sanctus immortalis „ miserere nostri; Szent Tsten, Szent erős, Szent „ halhatatlan irgalmazz nekünk. Ezt halván, Pro- „ clus meghagyd, hogy mindnyáján ezen formán i- mádkozzanak, és a’ földindulás ottan megállott. The- ., odosius Tsáfzár pedig parantsolalol adott , hogy az ö

1 , , „ Bi-