Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
457 sritsegemre ?s ú. t. Mostonaban V-dik Pius Pármnak rendeléséből raindenekelötle Mi Atyánkat, ÜdvÖz~ letet, és Ihfzek egyet kell imádkozni; azután mond- gyák • Uram nyisd meg az ajahimat — és a’ T.XTX- dik Zsoltárból tsupán tsak az első verset egy Dits'ö~ seggel— es Allelujával. Az Alleluja mindazonáltal bőin napokon elhagyatik , és heljmtte Ditseret neked örök ditsönegnek királlyá Pzavakkal Kristust tifztel- ly ük. Ezután van az Invitatorium vagy is az imádságra serke'-Ő vers ; mert hajdan a’Szerzetesek magokat e' f vak1 d : Ujvite adoremus — Jerték az Istent imád- i hrefztették, és azt a’XCIV-dik Zsoltárnak min- c verse után újonnan mondották. AzApátzákln- > itóriumra Alleluját mondottak. Bomában tsak Vasár és Ünnepnapon, mikor a’ nép is a’ Szolosmán megjelent, ébrefztetlék magokat és a’ népet Invita- tóriumnál az imádságra , hétköz napon pedig azt elhagyták, mert ébrefztés nélkül is magokat a’ Szo^ losraára köteleseknek tartották. A’ XCIV-dik Zsoltár után van egy Ének, az Isten- ditsérete, vagy Hymnus; azután pedig az {időre parantsoltt Zsoltárok, mellyeknek fzáma hajdan a’ Püspöknek tetfzésétöl függött; hanem az Egyiptom- béli Szerzetesek tizenkel löt énekeltek. Bégenten a’ Szerzeteseknél az a’ fzokás volt, hogy mikor a’ Karban kevesen voltak, akkor a’ Zsoltárokat tsak egy, mikor pedig többen , akkor négyen énekelték , és a’ többiek tsak halgatták. Szent Damasus Pápának , és fzent Ambrus Püspöknek tetfzett behozni, hogy az egéfz Kar két réfzre ofzolva egymást felváltva, vagJ k
