Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

2 9

hogy idegen nyelven tsak akkor fzóllyanak , mikor jelen van, a’ ki azt meg tudgya magyarázni. Nevezetesen pedig az éréntett réfznek 13-dik versétől egéfz 19-kig folyó fzavainak ez az ertelme: „Af „ ki (idegen) nyelven fzóll, imádkozzék (kérje az „Istent), hogy meg is magyarázhassa; mert ha „ idegen nyelven imádkozom , imádkozik ugyan aJ „ lelkem, de az értelmét magam sem tudván, „ másnak sem hafználhatok. Mitévő legyek tehát ? „ imádkozom és éneklem ugyan saját épülésemre „ de úgy, hogy mástól és értessem meg; mert ha „ tsak saját épülésedre az Istennek áldást moqdafz, „ a’ tudatlan hogy mondgyon Ament a’ te áldásod- „ ra, nem tudván, hogy mit mondafz ? Helyes u- „ gyan az imádságod (mert az Isten lelkétöl izgat- „ tatván mondod azt), de más azzal nem épül. „ Köfzönöm az Istennek, hogy idegen nyelveken „ sokkal tökkélletesebben fzóllhatok, mint ti mind- ,, nyáján: de még is Ekklesiában (a’közönséges nyil- „ vánvaló Istenifzolgálatoknál) inkább akarok öt fza- ,, vat értelmesen mondani, hogy egyebeket is ta- „ níttsak, mint tízezer igét idegen nyelven.“ Szent Pál Apostolnak ezen intésére ügyelvén a’ hívek, azt a’ fzokást vették fel , hogy mikor az Istenifzol- gálaton fzámosabb idegenek megjelentek, megtol- mátsoltatták nékik, a’ mik a’ Templomban történtek.

A’ Kerefzténységnek első fzázadiban, minthogy tsak nem az egéfz világ a’ Romai Birodalomhoz tartozott, a’ Romai vagy deák nyelv mindenütt de

leg-