Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
28 gáltatói, foganati, és fzáma mindenkor azonegyek Ösmertettek, és fogadtattak el. A’ fzertartásoknak külömbségét még a’ külomb- féle nyelvek is nevelték. Az Anyafzentegyháznak több fzázadiban az Islenifzolgálatok, tehát azoknak fzentebb réfze a’ fzent Miseáldozat is, megmeg a’ Szentségek kifzolgáltatása is azon nyelven mentek végbe, mellyel a’ hívek közönségesen befzéltek annyival is inkább, hogy fzent Pál maga is Korin- tusiakhoz küldött levelében ezt ajánlani látfzik. Ezeknél fzent Pál üdeje alatt valami különöset vefziink éfzre, a’ mit más kerefztény hívekről nem olvasunk; tudniillik: hosy közülök némel- lyeknek az Isten nem tsak egy két rideg esetre, hanem állandóképpen külömbféle tsudaerot adott, p. o. hogy vagy betegeket gyógyíthassanak y vagy jövendölhessenek, vagy idegen nyelveken fzol- hassanak , vagy a* mik mástol idegen nyelven mondva voltak, és a’ hívek nem értették, azokat nékik anyai nyelven megmagyarázhassák, ’s a’ t. (I. Kor. XII, i — íi.). Azonban, a’kik az Istentől illyen tsudaajándékokkal felékesítve voltak, azok közül némellyek, leginkább pedig a’ kik idegen nyelveken befzéltek, az Ő ajándékaikkal vifzfzaéltek, hogy akkor is (alig hanem kérkedékenységböl) az Istenifzol- gálatoknál nyilván fzóllottak, mikor azok közül senki sem volt jelen, a’ kik az idegen nyelven mondottaknak magyarázására ajándékot vettek. Szent Pál tehát ezt a’ rendetlenséget hozzájok küldött első levelének 14-dik réízében rostállya, és azt rendeli, hogy
