Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

352

fegy tányérra teteti, megáldgya azokat, hogy a’ ki Viselni fogják, az Isten békességében, és fzeretetébet megmaradgyanak, vénhedgyenek, és sokasodgya nak; és megváltoztatva az újjokra vonnya a’ Vőlegényét ugyan a’ Menyafzízony ujjara, a’ Menyafz- fzonyét pedig a’ Vőlegényére.

Azután a’ Pap kéri az Istent, bogy íiadgya jóvá ezt az öfzvekelést, melly az Ö Templomában meg- efzközöltetik, és az o segítségével gyámolíttsa : áld- gya meg az öfzvekelö párt, bogy a’ mi üdvösségesel tanulnak, azt meg is tegyék. Elmondgya ezután á’ CXXVII-dik Zsoltárt, a’ mellyben fzent Dávid boldogoknak magafztallya, a’ kik az Űrtől félnek, és parantsolatin járnak; és az Ö kezeik keresmén- nvét, mellyet az Úr megáldott, efzik; a5 kiknek felesége mint a’ botermÖ fzollŐtö otthon tartózkodik, a’ gyermekei pedig mint az olajfák fiatali az afztalt környülállyák. Elmondat azután velek egy Mi Atyánkot; és megmeg újra imádkozik az Istenhez, hogy valamint az Angyaltól vezérlett fiatal Tóbiást, és Sárát védelmezte , úgy ezektől is az ördögnek minden halálos intselkedéseit, testi lelki háborúságokat távoztassa el, hogy az ö oltalma alatt az Istennek áldott nevét örökké ditsérhessék; tovább hogy a’ mik az emberi nemzetnek fzaporítására felállított intézetben Ő általa egybeköttetnek, ő általa fenn is tartassanak ; megmeg hogy valamint az Israel fiai Moysestöl megáldatván Fáraó előtt megoltalmaztalak, úgy oltalmaztassanak meg ezek is az Ítélet napján; végtire hogy áidgya meg őket az Atya,

őriz-