Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

345

XIX, i4.) nagy ajándék. 5-or Annak mind termé- fzeti, mind erköltsi tulajdonságait előre tanúllya ki, a’ kit magának házastársul elvenni fzándékozik. A’ ízeméi yválafztáshan nem az üdéig óráig tartó tulajdonságokra p. o. pénzre, fzépségre ’s a’ t. hanem oliyanokra leginkább ügyellyen , a’ mellvekért örök bötsületet, fzeretetet érdemel , úgymint : az Ur félelmére , jámbor életre , liívségre , munkáságra ’s a’ t, Ne is várja senki, hogy merő tökélletessé- gekkel tündököli vön, a’ k)t házaságra válafzt, hanem előre tudgva meg, hogy hibák, és tökélietlen- ségek alá vettetett ember az, a’ kivel akar házasodni, meiiyeknek eltűrésére m r előre kell magát el- tökélleni, hogy ne talám midőn a’ házastársnak vá- lafztásában kelleténél űnyásabb, a’ boldog házasságot vagy fel nem taláilya, vagy ha feltalálta, elfza- lafzfza ; vagy pedig ha a’ házastársban azon tökélle- iessegeknek híját tapafztallya, mellyeket benne efz- teleníil reménylett, örökké nyughatatlan, és a’ sorsával megelégedetlen legyen.

Illyen elöleges meggondolást és tanakodást kívánván a» házassági öfzvekelés, és hogy ne történ- nyen tsak hirtelen indulatból, már a’ pogány nemzeteknél, és a’ Zsidóknál is fzokásban volt a Kézfogás vagy cljegyeztetés (sponsalia); melly alkalmatossággal a’ notelen férjfi megkérte, megalkudta, és mintegy árron megvette (stipulabatur) a’ leányt, kinek kezét, és e’ felett jegybéli ruhát, pénzt, gyűrűt, vagy más ajándékot (donationes, arrhae, pignora sponsalitia, annulus pronubus), és utollyára tsókot