Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
340 kot adott, mellyet Constantinus Tsáfzár olly érté^. künek lenni akart, hogy ha azután az eljegyezett fzemélyek közül egyik meghalt volna , akkor az ajándékoknak tsak fele volt az életben maradtt jegyesé, fele pedig a’ megholtnak örökösié; ha pedig a’ tsók előtt meghalt közülök az egyik, akkor az ajándékozás éppen értéketlen volt úgy, hogy abba kötött értékeket egéfzen vifzfza kellett a’ VŐ (vevő) legénynek , vagy az örököseinek adni. Hogy pedig a’ tsa- lásnak és alkufzegésnak elejét vegyék, nem tsak bizonyságok ; hanem egyfzer’smind Lelkipáfztor előtt is, a’ ki a’ kézfogásra áldást mondott, a’ Templomban, vagy Kápolnában, Vagy Temetőben, vagy más tilztességesebb helyen kivanták azt megesni, melly- nek megfzegését mintegy fzentségtörésnek tartották. Nálunk Napnyugoti ízerlartásuaknál nints ugyan már divattya a’ kézfogási áldásnak, mint a’ Napkeletieknél: mindazonáltal a’ kézfogást az Anyafzent- egyház nem tsak fenntartotta, hanem mind tartásának, mind megerősítésének mődgyát, nem kt'ilöm- ben az egygyezo fzemélyeknek, valamint az egy- gyezésnek i; tulajdonságait, és következéseit végűre a’ felbontásnak okait is meghatározta , Vagy a népeknek e’pontban uralkodó fzokásait elfogadta*). Ha két jámbor fzemély abban egyetért, hogy öfzveházasodik , akkor megjelentik magokat az ö törvényes , és rendfzerént való Lelkipáfztoroknál ___________________ va§y *) X Házassághoz való kéíziiletekröl, és kézfogásról velős dolgokat olvashatni Egyházi értek. 1823* eütendeí 3. és i-dik Köt.
