Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

17

fzabta ki az Istenifzolgálatoknak , és religiói fzertartásoknak főbb nemeit, bogy azon végtzélra vezessen , hogy az elménk3 ágyékit felövedzvén , és józanok lévén, tökéletesen bízzunk Ö benne mint engedelmes fiák, nem fzabván magunkat a’ tudatlanságnak kivánságihoz , hanem o’ fzent fzerént, a* ki minket hivott, hogy minden magunk viselésében fzeniek legyünk; a3 mint írva van: Szentek legyetek, mert én fzent vagyok ( I. Pét. I, i5— 16. Tit. II, 11 — l5.).

3-or Okos egy atya meg nem elégfzik, mikor az ő gyermeke fzüntelen tsak körülötte jár, forog, néki hízelkedik, kezeit tsókolgattya, tőle valamit ké rpget, az elvettet köfzöngeti ’s a’t. az akarattyá- nak teljesítésével pedig nem gondol, azt saját tetfzé- séhez alkalmaztattya, az engedelmességtől magát el- vonnya. így a’ mennyei Atya sem hadgya magát a’ mi religiói fzertartásinkkal elaltatni , ha azok a’ fzent élettől üresek. Szent Dávid az ö XlV-dik Zsoltárjában azt mondgya, hogy az lakik méltán és illendőképpen az Isten házában, a ki mákul a nélkül jár, és igazságot tselekfzik ; a’ ki igazat fzóll az Ö J'zivében, és nem tselekedett álnokságot az Ő nyelvével• a’ ki felebaráttyárnak gonofzt nem tselekedett, js gyalázatot he nem vett felebaráti ellen , a* ki felebarátty áriak esküfzik, és meg nem t sally a ; a* ki a’ pénzét uzsorára, nem adta, és ajándékokat az ártatlan ellen nem vett: mert semmivé lefznek fzíne előtt a’ gonofzt é vök, az istenfélőket pedig ditsöíti. Ezekből világosan az letfzik ki, hogy tsak az erköltsös élöt—

ß