Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

IS

tel öfzvekaptsoltt Templomba való járás kedves az Isten előtt. XLIX-dik Zsoltárban pedig az Isten büntetéssel fenyegeti, a’gonofzokat, a’kik azt gon- dollyák, bogy áldozatokkal megnyerik a’ kedvét; holott ö sem a’ tulkok búsát nem efzi, sem a’ bakok vérét nem ifzfza, sem valami nélkül nem fzü- külködik; mert övé az erdők vadai, a’ begyek barmai , az ég madarai, a’ mező fzépsége, és a’ fold kereksége. Isaias Prófétánál is (I, 10 — 18.) utálatosságnak mondgya az Isten minden fzertartáso- kat, áldozatokat, ünnepeket belső religiú nélkül. ’ Kristus Urunk is igen pirongatla a’ Farizeusokat, bogy minden tökélletességet tsak a’ külső tzeremo- niákban, kézmosásokban, edények tifztogatásiban, böjtölésekben, imádságokban, Őseiktől vett hagyományoknak megtartásában belybeztették, a’ belső igazsággal és fzentséggel pedig nem gondoltak (Mát. XXIII. Mark. VII.). Nem minden, úgy mond Ő, a lei mondgya nekem: TJram Uram! vagy a5 ki sokat imádkozik, és istenes gyakorlásoknak magát adgya , megyen mennyeknek orfzágába , hanem a ki az atyám akarattyát tselekfzi , a ki mennyek- ben vagyon, az megyen mennyeknek orfzágába (Mát. Vlí, 21.).

Igaz, bogy a’ testi ’s világi jókat is p. o. az egéfzséget, pénzt, gazdagság’előmenetelét, ármunkánk diját, a’ bivatalbéli dolgainkra , földmivelésre, kereskedésre, mesterségre , tanulásra , igazság fzol- gáltatására, fegyverviselésre, marháinkra, utazásainkra áldást, a’ betegség, tűz, vízáradás, háború,

éhj