Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

és okos tanáts miatt, medreket tolok méltán Tárhatni, az Apostolok példája fzerént (Ap. Tsel. XV.) vénebbeknek (xgecßDrs^ci) fzoktunk nevezni. Ezek közül a’ Püspök, kit hová, minőtifztre, vagy hatalommal tetfzik , alkalmaztat. Jóllehet pedig hogy minden Pap mint Pap mihelyest fel Szenteltetik a- zonnal, és egygvenlő hatalmat vefz Kristnstol (Luk. X.): mindazonáltal valamint a’ hetvenkét Tanítványok mindenekben az Apostoloktól fiisgöttek; úgy amazoknak is a’Püspöktől kell függeniek, Js azért nem is élhetnek az ö Papi hatalmokkal mind addig, ínig a1 Püspök mint az Ö Megyéjének FÖ Páfztora nékik a' hatalomgyakorlásra híveket nem rendek Azért van a’ Püspöki Megye több vidékekre (Parochia), vagy községekre (Plébánia) ofztva, hogy a- zokhoz a’ Lelkipáfzlorságra ügyes Papokat (Parochi Plebani) rendellyen. Ezen Plébánosokat illeti az ö Plébániatemplomokban , a’ Püspöktől helyben hagyott rend fzerént, a’ fzent Miseáldozatot bemutatni , az Isten igéit hirdetni, az Evangjeliomot magyarázni, a? Szentségeket, Bérmáláson, és Egyházi Renden kivid , kifzolgáltatni, külömbféle egyházi áldásokat, fzenteléseket, a’ közönséges nyilvánvaló Istenifzolgálatot, ’s cgyátallyában minden egyházi tifzleket végezni. Valamint pedig a5 Püspöki hatalommal való élést a’ Püspökségeknek úgy a’ Plébánosokét az ö Plébániáiknak határi közé fzoríttyák aJ ó rendiigyelo egyházi Törvények úgy, hogy egyik Plébánosnak idegen Plébániának környékében , és nem a’saját híveire nézve semmi Lelkipáfztori dolgot

sem

296

\