Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

géfz vií íg végezetig (Ján. XTT, 26. XV, 26. XYI, 7 XX, 21, 22. Mát XXVIII, 20.); a’ mint valóban reájok is fzállott a’ Szent Lélek látható tüzes nyelveknek formájában Piinköst napján, és őket bolt,ses« seggel, erővel, bátorsággal, állhatatossággal megtöltötte (Ap. Tsel. II.),

Értették az Apostolok, hogy valamint a’ ke- refztény Religiónak, és Anyafzentegyháznak, úgy az ö fzeméllyekben felállított egyházi hivatalnak is egéfz világ végezetig fenn kell maradnia; azért mi- helyest magasságból való erőbe öltöztek, legottan hirdették az Evangyeliomot, az Anyafzentegyháznak híveket fzereztek, magok helyébe Püspököket, a’ hetvenkét Tanítványokéba pedig alrendü Papokat rendeltek , és mind a’ két rendi'ieket azzal, hogy imádság, és böjtölés után a’ kezeiket fejekre tettél, felfzentelték, és nékik azon hatalommal egygyütt, a* mellyel magok küldve voltak, Szent Lelket adtak (II. Tim. II, 2, Tit. I, 5.).

Mivel pedig Kristus Urunk az előbb előhozott igéket mind valamennyi Apostoloknak egyenlőképpen mondotta, következik ugyan, hogy minden Püspöknek mint Püspöknek egyenlő eredeti hatalma van, és mindenikét az Anyafzentegyháznak kormányozása illeti: de mivel nagy, és a’ hívek üdvösségére nézve igen káros zűrzavar támadna abból, ha ők a’ hatalmokkal egyátallyában az Anyaízent- egyházfzerte, és egymástól függetlenül élnének, azért már az Apostolok is azoknak, a’ kiket magok he- Jyet Püspökökké tettek, bizonyos környéket rendel-