Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
290 28t). Hier. ep. 5o. ad Pamach Ambr. Orat. de obiín fratris). ExsuperiusroITolossai Püspökről bizonyíffya ezt Jcronimus. Eusebius (EJ. E lib. III. cap. 10 ) írja, hogy midőn Serapion halálához közelgetnék, egy Pap, a’ ki maga is beteg volt, egy gyermek által küldött néki a’ Szentségből egy kis réfzt. Szent Ambrus is mikor haldoklóit, Honoratus Percelli Püspök isteni fzczattal az álmából felébrefzteteti, hogy vigye el néki az Oltári Szentséget (Paulin, in ejus vita). De tartották azt e’ végre a’ Templomban is; a’mint olvassuk Optatusnál (lib. 1T. deSchys. Donat, n. 19.), hogy az elfzakadtt Donatisták a’Katolikusok iránt való dühös gyülölségböl, ezeknek Templomira ütöttek, és a’ bennek tartott Szentséget ebeknek hányták. Az Oltári Szentségnek tartására galamb , torony, fzelentze (pyxis) formára ké- fzültt arany, ezüst, réz edények (rsgi^giot/) fzol- gáltak, mellyek vagy az Oltár fölött jobbára négy ofzlopon álló ernyőről fiiggötlek, vagy a’Templomnak v lamellyik falában, ofzlojában, vagy mellék- épületében (Pastophorium) zár alatt tartattak, és e- lottök az Ó Testamen tömi Leviták példája fzerént (HI. Moy. VI, 12, i5.), fzüntelen égő lámpás égett (Tompa P. II. §. 80.). Il-dik Turonai Zsinatnak (566-dik efzt. 5-dik can.) történet tárgyaiban legelö- fzör akadunk azon fzokásnak nyomára, hogy az Oltári Szentséget az Oltáron tartottak. Az előhozott példák mind azt mutattyák, hogy a’ betegeknek az Oltári Szentséget kenyér fzín alatt fsolgáltatlák ki. Azonban XI. Toledoi Zsinatból, melly
