Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

„ ünnepen, a’ ki bűnnel meg van terhelve, és ?zt „ nem bánnya.“

4. A’ régiek az Oltári Szentségtől a’ kisded gyermekeket sem tiltottak el, kiket abban a’ Ke- refztség után, és a’ fzent Mise alatt is pedig olh buzgón fzoktak réízesíteni, mintha Kristusnak fenn előhozott parantsolattyábol ezt fziikségesnek tartották volna (Const, após. lib. VIII. c. 12, i3. Hier Eccl. c. 7. §. 11. Aug. de peccat, mer. lib. I. c.

20. con. duas epis. Pelag. lib. I. c. 22. Sérm. 8. de ver. Ap. ep. 107. ad Bonif. Innoc. ep. g3. int. epis. Aug. ’s a’ t.); ’s azért a’ fzent Misétől meg- maradtt hulladékokat az Ur vérébe mártva nékik adták, a’ mint II-dik Matisconi Zsinat (can. 6.) pa- rantsolta, és már az előtt a’ Constantinopoli Fk- klesiában is fzokásban volt (Evagr. lib. IV. cap. 36.), Nicephorus Calixtus is (lib. XVII. c. 25.) magáról írja, hogy gyermek léttére a’ többiekkel az éréntett maradványokban réfzesiilt; vagy mivel a’ kisdedek a’ kenyeret nehezen nyelik, az Ur vérét velek itatták (Tompa. P. II. $. 90.). Szent Gergelynek Sacramentariumában (Offic. Sabb. S.) és a’ Romai Rendben (Ordo Roman.) fzinte megengedtetik a’ Szülőknek, hogy a’ fziikség üdéjén a’ tset n cs gyermekeiket a’ Communio előtt fzoptat- hássák. Ez a’ fzokás egéfz XG-dik fzázadnak elejéig megmaradtt; hanem már annak végén elŐfzor a’ Frantzia, azután a’ Német, és úgy a’ többiEk- klesiakban is a’ gyermekek, minekelotte efzekkel tudnának élni, és ezt a’ titkos eledelt a’ közönséges

ke-