Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

15

T)e tsak annyira helyesek es fzilkségesek , a men nyíre az emberben a Rcligiót élefztik, ötét erköltsre es üdvösségre vezetik.

Vannak emberek, a’ kik a’ Kerefztények közölt fzokásba vett religiói fzertartásokat fzorgalma- tosan végezik, és még is a’ régi bűnökben , és vétkes fzokásaikban büfzhodnek a’nélkül, bogy a’job- bulásokon, és a’ kerefztény erköltsökben való előmeneteleken igazán munkálkodnának ; mert hibásan elhitetik magokkal, hogy az e’ féle istenes gyakorlásoknak merő tárgyas (objectivus) végzése már önmagában erkoltsös, Isten előtt pedig kedves, és érdemes fzolgálat, mellyel a’ bűneikért is eleget tehetnek , az Ő kegyelmét is megnyerhetik; ’s azért mihelyest azokban eljártak, elaltattyák a’ lelkiös- raérettyeket, meg felejtkeznek a’ bűneikről, és nem jut az efzekbe , hogy a’religiói fzertartásoknak tsak a’ belső religio’ kifakadásainak a’ fzent életre törekedő, és az Istenhez ragafzkodó fzív’ ömledezései- nek kell lenni. Hallyák a’ Predikátziókat, a' reggeli vagy délesti Tanításokat de vagy figyelem nélkül , vagy a’ hallottakat magokra nem alkalmaztat- tyák. Sokat imádkoznak, de az elméjek nem tud- gya, hogy mit befzél a’ fzáj ; a’ fziv távol van az Istentől. Jelen vannak a’ fzent Misén , és öfzvetett kézzel imádkoznak, de minden hathatóság és foganat nélkül, és azt sem tudgj^ák, hogy mi a’ fzent Mise. Gyakrabban gyónnak, és áldoznak, de a'

nél4- §•

L