Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
233 bűnösöket *), megmeg a’ kik az első hiívestársoknak halála után újra házasodtak, mert. magokat mintegy megtarlóztathatatlanoknak bizonyították, Cyprianus üdéjében, és azután is a’ Komediajátfzókat (Scenici Histriones), némellyütt az ördöggel megfzállottakat, Spanyol és Frantzia Ekklesiákban egy darabig, a* halálra itéltteket, Mediolanumi Ekklesiában pedig BorrQflnaeus fzent Károlynak rendeléséből, a’ festett képű, mezítelen nyakú, nyiltt kebeléi, és parázna öltözetű afzfzonyokat is a’ fzent afztaltol eltiltották. A5 testi kéfziilet abban áll: hogy reggel, józanon, éh gyomorral , dífzes ruhába öltözve , és tifztán mennyünk a’ fzent afztalhoz. Igaz, hogy Kristus Urunk estve, és étel után rendelte az Oltári Szent r se*) Az illyenektöl a’ Romai Rituale után a' többi fzer- tartásos könyvek is az Oltári Szentséget, akár nyilvár akar nyilvántalanul kérjék, megtagadni paranlsollyák, Az Efztergami fzertartásos könyv (pag. 66.) még most is az jllyenekre nézve parantsollya: arcendi sunt publice indigni; quales sunt: excammunicati, interdicti , manifesteque infames, ut meretrices, concubina-* rii, jveneratores , magi , sortilegi, blasphemi, et alii ejus generis publici peccatores: nisi de eorum poenitentia, et emendatione constet, et publico scandalo prius satisfecerint. Occultos vero peccatores, si occulte petant, et non eos emendatos agnoverit , repellat; non autem si publice petant, et sine scandalo ipsospraeterire nequeat. — Animam prius tradam meam, quam dominicum corpus alicui indigne; sanguine/nque meum effundi potius patiar ,equam sacratissimum illius sanguinem praeterquam digno concedam. Chrysos t. Horn. 13, et 77. in Matt«
