Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

Pál Apostol ii híveinek fzívébe: JPróbállyameg ma~ gát az ember, és úgy egy éh abból a kenyérből, és igyéh a’ pohárból; mert a hi efzih méltatlanul, ítéletet efzih és if zik magának, meg nem válafztván az Úr testét a’ közönséges eledeltől (I. Kor. XI, 28, 29.). A’ régiek is azokat, a’ kik az Oltári Szentséget magokhoz akarták venni, előbb megintették a’ tifztaságra, mellybe a’ Kerefztség előtt öltöztek, az eleven hitre, az állandó erköltsre, a’ vifzontagos fzeretetre,a’ tett károknak botránkozásoknak megjob- bítására, az ellenséggel való megbékülésre, a’ fze- gények iránt való irgalmasságra (Chrysos. Hóm. 22. de simult. Horn. 16, et 5i. in Matt.); azért a’ Communiora is ezen fzavakkal hítta meg a’ Diakónus a’ népet: Sanda Sanctis! a’ mire a7 nép e’ fzavakkal vifzfzonozott: Unus Sanctus, unus Dominus Jesus Christus (Cyril. Cath. Myst. V, 18. Chrysos. Horn. 37. in Hebr.). Sőt már a’ Kat^chumenusok Miséjének végén is, mikor a’ Diakónus a’ hitetleneket, pe- nitentziatartókat, és Katechumenusokat a’ Templomból kiparantsolta, az Ite Missa, est fzavak után vagy helyett e’ fzavakkal is élt: Ne quis e Catechumenis! Ne quis ex infidelibus! Ne quis ex haereticis , vei heterodoxis ! és mindnyájokat arra a’ fzentség- re megintette, a’ meltyel a’ fzent Miseáldozaton, sokkal inkább az Úr afztalánál illik megjelenni. Tudták ők Kristusnak parantsolattyát: Ne adgyátoh a fzentet az ebeknek (Mát. VII, 6.), és a’ hitetleneken , nyilvánvaló penitentziatartókon, és Katechu- , menüsökön kívül, a’ nyilvánvaló és penitentziátlan

bú282