Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
281 mondom nektek: Jfa nem efizitek ciz ember fiának a testét, és nem ifizfizátok a3 vérét, nem lefizen élet ti bennetek. A' ki efizi az én testemet, és ifzfizci az én véremet, Örök élete vagyon. —- Az én testem bizonnyal été fi és az én vérem bizonnyal ital; a3 ki efizi az én testemet és ijzfiza az én véremet, én bennem lakik, és én Ö benne. —- Én vagyok ci kenyér, ki mennybőlfizállottam alá, d ki é kenyeret efizi, örökké él (Ján. Ví, 48—-5q.). Kristusnak e5 parantsolattyát mikor ?s hogyan tellyesítették a’ Ke- refztények az Apostolok üdéjétől fogva mái napig , a* ízent Miseáldozatrol izólló egéfz Szakafzban , különösen pedig a5 25, 25 és 28-dik §-ban előadtuk. Itt méltó ezen öt pontrí)! különösen értekezni: l. hogy minő kéfzület kívántatik az Oltári Szentséghez ; 2. minő fzertartással fzolgáltatik ki a’ mostani üdoben ; 3. mikor és hányfzor illik e’ Szentségben réfzesiilni; 4. a’gyermekeknek, és 5. a’ betegeknek Common lójáról. 1. A’ mi a’ kéfzületet illeti; az kétféle: lelki és testi. A’ lelki abban áll, hogy az emher az Oltári Szentséghez tifzta lelkiosmérettel járullyon. Ha bűnösnek érzi magát, ne tsak igazán bánnya meg, és had gva el a’ bűneit, hanem a’ Penitentzia Szentsége által ki is tifztullyon belölök, és kiilőmbféle istenes fzándékokkal tellyen meg úgy, hogy a’ fzent afztal után nem tsak a’ Kristus testével való testi egygyesülés miatt, hanem mint istenes lélekkel is megtel tt mondhassa fzent Pállal: Élek már nem én: él pedig én bennem a’ Kristus (Gal.II, 20.). Azért verte fzént Pál V
