Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

latosságoktol megválva, vagy az Istennek valamelly jótéteménnyéröl, vagy a’kerefztény Hitnek vala- melly titkáról, vagy valamelly erköltsi kötelességről, vagy valamelly Szentnek jelesebb tetteiről, 5s haláláról, vagy saját bűneikről, vagy az Isten kegyelmétől való függésekről, és a’ nélkül való ü- gyefogyottságokrol bővebben megemlékezzenek, különös istenes fzándékokkal megtellyenek , a’ Hitben, Reménységben, Szeretetben nevekedgyenek, ’s így lelkiképpen épüllyenek. b) Hogy pedig ezen egyházi ünnepeken és {időkben ne legyen az Isteni- fzolgálat mindenkor azonegyféleséghez fzorítva, melly unalmat fzíil, az Istenhez való ragafzkodás, a’ kerefztény ajtatosság , buzgóság, a’ belső Religio pedig mindenkor eleven maradgyon, azért az ünneppel és iidővel öízveillo imádságokat, énekeket, örvendetesebb ’s pompásabb, vagy középfze- rü, vagy éppen fzomorú fzertartásokat hoztak be a’fzerént, a’ mint a’ dolognak, az ünnepnek, és az {időnek mivolta, a’ fzükség, a’ kerefztény Hitre tértt nemzetnek Ínsége fzokása, gondolkodása módgya, és a’ környülállások kívánták, mellyeknek változásával az egyházi fzertartások is vagy megváltoztattak, vagy feled ék enységbe esni hagyattak, vagy éppen meg is tiltattak. Ezen hatalommal bírtak, és éltek az egyházi Elöljárók mindég , bírnak, és élnek mái napon is.

14

5-