Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

271

fzázadtol fogva a' nyilvánvaló penitentziának fenyítékén következendő változások estek:

2. Az előtt nem minden nagy bűn , hanem tsak a’ gyilkosság, bálványimádás, és paráznaság nyilvánvaló penitentziával bofzfzúltatott meg, azután pedig az új fenyíték minden nagyobb bűnre bizonyos üdéig, több efztendeig, vagy napig peni- tentziát fzabott.

3. Az előtt az említett, és rokon bűnöket, akár nyilván, akár nyilvántalanul követte el valaki, ha tsak valami közben nem vetette magát, mindenkor nyilvánvaló penitentziával, mellyet a’ Gyülekezetek, és nevezetesebb Püspökök megállapítottak, kipótolni kellett: azután pedig tsak a’ nyilvánvaló bűnökre nyilvánságos, a’ nyilvántalanokra pedig nyil- vántalan penitentzia parantsoltatott; és mivel a’ gyóntató Papok a’ régi Cánonokban, nevezetesebb Püspökök rendtartásaiban járatlanabbak voltak, a’ penitentziának elintézésében tetfzett az úgynevezett poenitentialis könyveket *) követni.

4. Az előtt ha ki az említett vagy rokon bűnöket a’ nyilvánvaló fenyítés előtt többfzör elkövette, annak sanyarúbb és tartósbb volt ugyan a’ pe- nilentziája, de a’ tartósságnak üdeje nem sokfzoroz- tatott a’ bűnnek fzámával: azután pedig a’ mennyifzer

*) Napnyugotbän nevezetesebbek voltak: Pctnitentia.lt Romanum azután Theodor görög Baráté, ki fibÖ-dik efzl. Cantuariai Püspök lett, Budáé, es B.abánus Mauruse: Napkeletben pedig Jejunator (bojtölo) Jánosé, és egy más János nevű Baráté.