Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

fzer követte el egy valaki a’ nyilvánvaló penitentzia alá eső bűnt, annyifzorta hofzfzabb volt a’ peniten- tziája p. o. ha tízfzer követte el egyvalaki azt a’ bűnt, a’ mellyre a’ penitentziaügyelö könyvek tíz efztendeig tartó büntetést rendeltek, annak fzáz efztendöre terjedett a’ penitentziája.

5. Az előtt ha ki nyilvánvaló penitentziával már egy fzer meg volt fenyítve, és azután újra kö vette el az elobbeni bűnt, annak nem adták fel azt többé, hanem magának, és az Isten irgalmasságának hagyták: most pedig a’ Spanyol Ekklesiának példája fzerént annyifzor fenyítették meg az elestteket, a” mennyifzer minden penitentzia után elestek.

6. Az elobbeni négy penitentziai Statiókboí most már tsak a’ Síróké, és Egygyiittállóké tartatott meg: behozattak pedig a’ sanyarú penitentziának új nemei p. o. a’ peniténtziatartók főképp a’ gyilkosok tagjai vas abronlsokkal, pedig több efztendőkre is, öfzve fzoríttattak, gyolts ruha nélkül, gyalog, mezít láb, penitentzia köntösben több efztendeig falukon, és városokonként, az erköltsnek nem nagy előmenetelével fzarándokságot jártak, magokat verték, ostorozták; a’ kik pedig ezeket fzenvedni vagy átallották, vagy nem akarták, azok Klastromba mentek, és Szerzetesek lettek. De nem is lehet tsudálni, hogy az illyen sanyarú, és gyakran az ember életénél hofzfzabb penitentziát még a’ legbíinö- söbbek sem vállalták fel mindenkor jó kedvel, hanem vagy képmutatásbol, vagy kénytelenségböl; mert a’ Fejedelmektől, és a’ világi Fellyebbvalúságtol fegyveres