Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

F

fzánta magát a’ penitentziára, az ill jent fel nem oldoztak azért, mert nem annjira az Isten fzerete- te, és az igaz megtérés, mint a’ halál félelme fa- tsarta ki a’ penitentziának kívánságát ^ hanem még is hogy kétségbe ne essen, a’ Pap fejére tette a* kezeit, és ötét a’ penitentzia alá vetette, mellyel* ha meggyógyult , el kellett végezni, és úgy oldoztatott fel. (Cypr. ep. 23. 52. ad Anton. Con. Arelat. an. 3i4.). A’ kinek pedig egéízséges korában feltett fzándéka volt megtérni,éspenitentziát tartani, azonban vagy annak folyása alatt, vagy minekelotte el is kezdette volna, meglepte a’ betegség, az halálos vefzedelemben feloldoztatott, és az Anyafzent- egyházzal megbékéltetett; de ha meggyógyult, az Ekklesiáknak kíilömbféle fzokása fzerént vagy folytatnia kellett a’ félbe fzakafztott penitentziát, vagy legalább az Egygyüttállók közé parantsoltatott.

' Olly óvással pedig végezték a’ nyilvánságos Gyónást, és a’penitentziát, hogy sem a’ Gyónás titkának felfedezése miatt nem panafzolkodtak, sem a’ házasok között valami egyenetlenség nem támadt, sem a’Pogányok a’ Kerefztényekre nézve valami roíz következést nem tettek. A’ fenyítö törvények úgy sem köteleztek senkit, hogy rejtekben elkövetett bűnét nyilván gyónnya meg, vagy ollyant, a’ melly- röl mások is tudnak, de titokban tartyák; noha az illyen vétkesek még is tartoztak a’ nyilvánvaló penitentziát felvállalni, ha ollyan volta’ bűn, a’mel- lyet az egyházi törvények nyilvánvaló penitentziá- val fényi tették. Voltak pedig ollyanok is, a’ kik azt

tsu*

267

v