Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
288 tsupán tsak alázatosságból megteltek. A’ fiatalok, Papok, és házasságtörö afzfzonyok iránt bizonyos inegkéméllést tartott az Any afzen tégy ház, a’ fiataloknak gondolatlanságát, a’ Papoknak fzent állapot- tyát, az afzfzonyoknak halálos vefzedelmét tekintvén, mert emezekre a* polgári tövények némel- lyütt halálos büntetést rendeltek. IV-dik Századtól fogva Syricius Pápának rendeléséből a’ Papok nyilvánvaló penitentziával meg nem fényi tlettek, hanem ha nagy bűnnel megferteztették magokat, világiak közé Örökre degradált attak; a’ világiak pedig egyházi rendekre nem emeltettek. ’S ez az, a5 mit egyházi fzóejtéssel rendvefztésnek (irregularitas) nevezünk. Novatianus üdéjéig a’ bűnösöknek magoknak kellett a’ penitentziaügyelö fenyítést kérni, ?s így bizonyítani az igaz megtérést: azután pedig kényteleneknek is megparantsolták, mert annak tartós volta miatt a’ megtéréséket elegendőképpen ki lehetett tanulni. Ha pedig a’ kik nyilvánvaló penitentziával meg voltak már egyfzer lenyítve, újra ollyan valamit elkövettek, a’ miért ismét nyilvánvaló penitentziával meg kellett volna fenyitletniek, mar többé nem adatott fel nékik, hanem magoknak hagyattak, hogy (ne lusisse de Dominica communione viderentur , neve medicina vilis, minus utilis esset aegrotis') ne látfzattassanak az Úr testében való részesülésből isüfot űzni, és ezen orvosság ne talám elvefztvén cl bötsét , éppen foganatlan legyen (Cone. Ebb. can. 3. Aug^ ep, i53. Ambr. de Poén. c.
