Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

nékik a’ penitenízia, a’ melljdöl a’ Püspökön kívül, vagy annak engedelme nélkül senki sem oldozhatott fel. A’ feloldozás is Szent Mise közben, és nyilván történt. Ha pedig nem akarták volna a’nyilvánvaló penitentziát felvállalni, azzal kényfzeríttettek, hogy a’ Templomból kizárattattak, és a’ Szentségektől nyilván eltiltattak. Ellenben, a’ kik nyilvántalanul vétkeztek, és a’ vétkek az emberek előtt ki nem tudódott, azok közönségesen tsak nyilvántalanul gyónták meg, a’ penitentzia alá is Misén kivid, és nvil- vántalanul vettettek, és azonképpen is feloldoztattak. Ha pedig az ellen magokat vonogatták, nem egyébbként lehetett őket arra kényfzeríleni mint intéssel, és hogy a’ Szentségek, mikor nyilváutalanul akartak azokban réfzesülni, ki nem fzolgáltattak nékik.

Jóllehet hogy némelly Püspökök, és Zsinatok úgymint az Eliberisi (can. 1. 2. 12. 65. 66. 70.), és Sardicai (can. 1. jux. vers. Isid.) fziikségesnek találták azoknak, a’ kik az éréntett, vagy rokon bűnökkel magokat megferteztették, halálok óráján sem adni feloldozást, hanem őket magoknak, és az Isten irgalmasságának hagyni: mindazonáltal ezen kemény fenyítéknek a’ Napnyugoti Anyafzentegyhazban közönséges , és egyátallyában való divattya nem volt; hanem inkább a’ főbb Ekklesiák úgymint a’ Romai, és Carlhagói mindeniket feloldoztattak, a’ ki igazán megtért, és penitentziát tartott: más volt az, ha valaki egéfzséges korában a’ megtéréssel és peniten- tziával éppen nem gondolt, és tsak halálos ágyán

Rán-