Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
264 tak Husvét napján annál nagyobb Örömmel üllyék Kristusnak a’ halálon nyertt gyözedelmét. így átmentek azután a’negyedik ofztályba, mellyben Egy- gyiittállóknak ( Consistentes) hivattattak , mivel a* Templomban azon feljebbvaló helyen (Ambo), a* mellyröl a’ fzent írás olvastatott, vagy annak gará- ditsain a’ megkerefzteltt Katechumenusokkal egy- gyüttállottak, és az egéfz Istenifzolgálat alatt meg is hagyattak , és a’ többi hívektől tsak azzal külömböz- tettek meg, hogy az Oltári Szentségben nem réfze- síilhettek, azért az OfFertoriumi adománnyaik sem fogadtattak el *). Meddig kellett pedig a’ penitentziatartóknak mindegyik ofztályban maradniok, Novatianus után az egyházi fenyíto törvények (canones poenitentialis) határoztákmeg **). Több efztendökre terjefztetett a* pe*) így kell érteni az Ancyrai Zsinatnak (can. 5.) rende= lését azok iránt, a’ kik kényfzerítésböl a’ bálványoknak áldoztak, és az idoliumban, a’ hol a’ bálványoknak bemutatott étkek tetettek fel, izom or lí képpel vatsorál- tak, hogy a’ Leborulttak között három efztendöit tölt-* vén, (sine oblatione recipiantur) feloldozta isanak, de az Oltári Szentségtől eltiltassanak, és az ofíertoriumí adományok sem fogadtassak el. **) Példa gyanánt fzolgálhat, a’mit fzent Basilius a’gyilkosok penitentziájárói (Ep. ad Amphil. can. 76.) ír: Qui sua sponte interfecit, et post poenitentia ductus est, 20 annis Sacramento non communicabit. Vi- ginti autem anni sic m eo dispensabuntur: debet qua'
