Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

mivolti reizet, mellyet Elégtételnek nevezünk, tulajdonképpen fzokták végezni ; mert az elobbeni kettő tsak kéfzület volt a’ fzentségi penitentziához vagy elégtételhez. De tovább is maraíztaltattak e- zen ofztályban mint a’ többiben. Mikor pedig ezen ofztálynak pállyáját megjárták, és a’ jobbulásokat megbizonyították, akkor a’ Püspök őket, többnyire Husvét táján, nevezetesen a’Romai Ekklesiában Zöld Tsütörtökön , a’ Mediolanumiban , és Spanyolban eleintén Nagy Pénteken, üdővel pedig a’ Romai íze- rént Zöld Tsütörtökön, a’ Napkeletiekben Nagy Pénteken vagy Nagy Szombaton, fzent Mise alatt az Evangyeliom után, bizonyos fzer tar tások, és könyörgések között, a’ kezeit is fejekre tévén *), a’ bűneiktől feloldozta, és az Anyafzentegyházzal megbékéltette. Tetfzett a’ Husvét tájjá azért, hogy Kristas is ekkor békéltetett meg minket az Istennel , és a’ pokol torkából kirántott; és hogy a’ feloldoztattak

*) A’ feloldozás formája egéfz X-dik fzázadig egyedül könyörgő fzavakbol (forma deprecativa) állott; miilyen a’ Misereatur és Indulgentiam imádságotskák. Ezolta kezdődött, és XIII-dik fzázadnak végén közönséges lett a’ jelentő (indicativa) forma, melly az oskolák tanításával, hogy a’ tökélletes bánattal nyeri meg a’ bűnös a’ bűneinek botsánattyát, és hogy tsak a’ tökélletes bánatuakat kell feloldozni, jobban megegy- gyezni látfzott. Mivel pedig hajdan a’ feloldozó Pap a* kezeit a’ penitentziatartónak fejére fzokta tenni, azért a’ Romai fzertartásos könyv még most is azt rendeli, hogy a’ gyóntató Papok a’ gyónó felé felein elve tartsák a’ jobbokat, mikor óikét feloldozzák.