Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

258

hét az ünnepeken vagy a’ Butsúhelyeken végezni fzokott Gyónás ellen tenni, tsak az is elég, hogy nem éppen öfzvefzedett elmével és tökélletesen lehet e’ fzent, és üdvösségérdeklő dolgot végezni akkor, mikor a’ mindenfelől öfzvefiitott sokaság a’ gyóntató fzék körül tolakodik, és nem annyira azon van hogy jól, mint hogy hamar meggyónnyon ; sőt rofz névvel vefzi, és még a’ Papot is gyanú alá veti, ha magánál tovább tartóztat valakit. Lehet - é azon tsudálkozni, ha a’ Pap, hogy magátol a’ gyanút el- háríttsa, és az unalmas ülléstöl, a’ farafztó susogás- tol hamarább megfzabadullyon, nagygyábol végzi azt a’ tifztet, a’ mellyet legpontosabban kellene végezni , és magátol azokat könnyen eligazíttya, a’ kik velősebb intések, oktatások, taftátsok, dorgálások nélkül fzíikölködnek ?

Nem volna-é azért tzélarányosabb és üdvössé- gescbb a’ Karátsoni és Húsvéti Gyónásnak alkalmatosságával a’ híveknek gyóntatását bizonyos napokra úgy elofztani, hogy magok is e’ nagy dologban illendőképpen eljárhassanak, a’ Lel ki páfz tornak sem essenek terhére? Te pedig atyámfia! mikor gyónni akarfz, válafzfz magadnak erre ollyan üdot, a’ mellyen üdvösségednek ezen legérdeklőbb efzközét zűrzavar, akadály, és rendetlenség nélkül hafzonolha- tód, bizonyos lévén arról, hogy a’ gyónásra legal- kalmatosabb nap az, a’ mellyen jól gyonfz, a’ job- bulásodat elkezded , és a’ bűneidnek botsánattyát megnyered. Valahányfzor aJ lelki Bíród, Tanítód, és Orvosod fzavát meghalgatod, megérted, és fzíved-