Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

257

engedésének, az Isten kegyelmének megnyerése, a’ megigazúlás, és a’ Jelkiösméretnek tsendessége. Az efzközök pedig, a’ mellyek által ezeket megnyerhetni , Jesus Knstusnak véghetetlen érdemi, és kinek- kinek saját iparkodása, vagy a’ Penitentziának tsele- kedeti, úgymint: a’ bűnöknek ösmérete , azoknak igaz megútálása, bánása, gyónása, az élet megjob- bításának eltökéllett fzándéka, az elégtétel, a! valóságos megtérés, megjobbulás. Ebben a’ munkában a’ Pap mint az Istentől rendeltetett Bíró, Tanító, és orvos segítő kezet nyújt a’ penitentziatartó bűnösnek. Mint Bíró ugyan a’ bűnöket az Isten törvénnyé fzerent megiteli, es üdvösségesen megbünteti; mint Tanító előadgya a’ kötelességeket, és o- kokat, meílyeken fogva a’ törvénynek megfzegését meg kell bánni, és jobbítani; mint Orvos pedig erre segítő eízközöket parantsol.

Meily nagy vigafztalására lehet Kristusnak ezen intézete a’ penitentziatartó bűnösnek! ’s ne kiván- nyad-é, hogy minden Gyónásodnál a’ Pap az említett három tifztet lelkiösméretesen végezze; vagy ha nem végezné, ne kérjed-é meg, hogy azt megtegye ? Mitsoda vakmerőség e’ nagy dolgot illendő hozzákéízület nélkül végezni, midőn az okos, gondos ember sokkal tsekélyebb világiakhoz sem fzokott tanakodás nélkül fogni? Mitsoda balgatagsága’ lel- kiüdvösségnek ebéli ügyét ollyan gyóntató Atyákra bízni, a’kikről tudgya, hogy abban elegendő tudomány, és minden réfzvétel nélkül, gondatlanul, és hamarkodva fzoktak eljárni ? De ha mi kifogást lelt