Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

It

4. Áz egyházi fzertartásokkal jelesen Valljuk íí Hitünket, és iránta való tifzteletünket fejezzük ki. P. o. a’ kerefztofzloppal, és záfzlóval, a’ képekkel , és fzent miseáldozattal valljuk, hogy mi íi felfefzíltetettnek hívei követői, és a’ Szenteknek tifztélői vágjunk.

5. Mivel illy terméfzetesek az embernek a’ re- ligiói fzertartások, nem tsuda, hogy az emberi nemzetnek kezdetétől fogva divatban vannak. Már Adám fiai, későbben Noé, Melchisedech, Abrahám, Izsák, Jákob, Jób oltárokkal és áldozatokkal az az tzeremoniákkal tifztelték az Istent, SŐt egy pogány nemzet sem volt, melly az Istenei iránt való tifzteletét, ’s egyéb religiói indulatit érezhető tselekedetekkel, az az fzertartásokkal vagy tzeremo- niakkal nem fzokta volna kinyilatkoztatni. Moyses Törvénnyében, pedig az Isten maga határozta meg az áldozatok, a’ húsvéti bárány, az Ünnepek, ezeken tartandó Islenifzolgálatok, a’ Papok, \s Leviták, a’ tifztulások, a’ frigynek fzekrénnye, fzent Sátornak alkotása , a’ Templomnak építése ’s a’ t. iránt való tzeremoniákat. Későbben a’ Zsidó népnek Papjai új ünnepeket, és azokkal eggyiitt új fzertartásokat is elöljárói hatalommal hoztak be, úgymint azon gyozedelemnek mellyel Esther királyné Maradocheusal a’ Zsidók ellenségein , Judith pedig Holofernesen nyertek vala (Est. XVI, 22. Judi. XVI, 3i.) örök emlékezetére.

6. Krislus maga a’ legtökéletesebb Religiónak fzerzöje is nem egy alkalmatossággal megbizonyítot-