Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

12

tolta, hogy a’ tzeremoniákat meg nem veti, sőt maga is élt azokkal; p. o. mikor Jordánban megkerefztelkedet (Mát. III, i3 —17mikor kezeit a* kisdedekre tette, és Őket megáldotta (Mát.

XIX, i3 — ló. Mar. X, i5 —16. mikor a’ földre pökött nyálból és pórból sárt tsinált, és azzal a’ raknak fzemeit megkente, és a^fzemevilágát vifz- fzaadta (Ján. IX.): mikor a’ siketnémát meg akarván gyógyítani a’ seregből félre vitte, az újait füleibe botsátotta, pökvén, a’ nyelvét illete, mennybe tekintett, fokáfzkodott, és mondotta: epheta az az: nyilatkozzál meg, és a’ siketnéma azonnal hallani és fzóllani kezdett (Már. VII, 32— 37.) Mind ezekre néki , a’ ki egy akarattal gyógyíthatott, nem volt fzüksége, hanem ezen fzertartások- kal figyelmetességet akart a’ népben fzerezni. Az utolsó vatsorán megmosta a’’Tanúványinak lábait; a’ feltámadása után reájok lehelve adta nékik a’ fzent Lelket, hogy ama’ jelképben Őket az alázatosságra megintse, emebben pedig a’ fellyebbvaló hatalmokra figyelmetesekké tegye (Ján. XIII, 1—15.

XX, 22.). ’S mi több? nagy tetfzését matatta,

mikor Tirág Vasárnapon Jerusalembe mentiben né- mellyek az Ö ruháikat a’ fzamár hátára rakogatták , és ötét azokra ültették, mások pedig azokat az útra teregettek, vagy ágakat hozván, előtte a’ földre hányogattak , megmeg mások a’ kezeikben pálmaágakat tartván örömkiáltásokkal, nagy tifzteletmu- tatással, fzóval dífzes tzeremoniákkal a* Várasba keserlettek {Mat. XXI, 1—g.). Ezeken kívül Ö

ma-