Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
10 az Istenhez emelnek, a'mennyei Jerusalemnek vagy mennyországnak ditsöségét, mellyre vagyunk alkotva , fzemünk eleibe tüntetik, kivánását bennünk felindíttyák, és intnek, hogy ne hadgyuk magunkat a’ földiektől elragadtatni, hanem úgy keressük az üdeigvalókat, hogjr az örökieket el ne ve- fzejtsük. 5. Mivel a’ tudatlanok és tanultlanok, ki olvasni sem tudnak, az Isteni titkaikat, az ö jóléte- ménnyeit, és iránta való vifzonyokat, belölök fzár- mazó kötelességekkel eggyütt nehezen fogják és értik meg, mind ezeket a’ tzeremoniák jelképesen és le rajzolva az értelmekbe ’s emlékezettyekbe ter- jefztik, és megefzközlik, hogy nagyobb bötsülettel, mélyebb tifztelettel, difzesebb külső magokviseleté- vel vegyék fel a’ Szentségeket, végezzék az Jsteni- fzolgálatott. Helyesen neveztetnek azért a’ tzere- moniák fzint’ úgy mint a’ képek is tudatlanok könyvének 5 mert a’ mit a' valóságos könyvben olvasni nem tudnak, azt valamint a’ képekből, úgy a’ tzeremoniákbol is megérthetik. P. o. mikor a’ Ke- refztségben a’ gyermek feje vízzel mosatik, abból tanúlhattyák, hogy a’ leikéről az eredendő bún mosatik le. A’ kerefztvetés intheti őket a’ fzent Háromságnak titkára, és Kristusnak felfefzíttetésé- re; a’ Húsvéti vastag viafz gyertya az ö feltámadására ; az Istenifzolgálatnál égő gyertyák az eleven Hitre, és égő fzeretetre, mellyel keli az Istenhez járulni; a5 tömjénfüst pedig, hogy ajtatos imádságnak iliattyával néki kedveskedgyenek. 4.
