Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
9 ki az igazságot, mellyel az elménk és a’ fzivünk foglalatoskodik, vagy mellyet másnak efzére és fzi- vére akarunk kötni; a’ tselekedetek pedig mint annyi jelképek a’ képzŐcrot felingerlik , ’s annak képei által a’ religiói igazságot éfz eleibe terjefztik. A’ religiói fzerlartások ugyanazon ok ókból fzükségesek, a’ mellyekbol az Istenifzolgálatok: 1. Azokat kivánnya a’ test és lélek között való fzövetkezés, melly oily fzoros, bogy valamint a test fájdalmit, és gyönyörűségét, fzomorúsággal vagy örömmel érzi a’ lélek ; úgy vifzontag a’ lélek öröme , fzomorúsága, haragja, ’s egyéb indulati is a testi érzékenységeken, sőt az ember’ képén is kifakad. Éppen így a’ religiói dolgokban is, ha az Jsten felsége alázatossággal, ditsősége tifztelettel, jótéteménnyé hálaadatossággal, megbántása bánattal igazán megtöltötte a’ fzivünket (lelkünket), akkor alázatosságból földre borulni, vagy térdre esni, hálaadatosságbol ditséreténeket mondani, bánatból melyet verni oily terméfzetes dolog, mint az e- lobbeniek. 2. Ha pedig a’ religiói indulatok gyengébbek, hogysem az ö tárgyaikhoz képest lenniek kellene, a’ tzerernoníák segítségével magunkban is másokban is felébrefzthettyük, és nevelhettyük azokat. így p. o. a’ harang és orgona fzó,' a’ sok gyertyavilág, a’fzámos népnek ajtatos imádsága, éneklése, térde- pölésc, ’s tifztességes magaviseleté, az oltárok é- kessége, mindennek helyes elirányozása és pompája a’ lágjmelegséget ajtatosságra fordíttyák, minket az
