Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

tifztelet, erőtlenedik az erkölts, ölelik a’ köz ajta- tosság, meghasonlik az Istennek házi népe , hül a’ felebaráti fzeretet. Azután hogy a’ közönséges nyilvánvaló Istenifzolgálatok által a’ kerefztény Reli- giónak isteni eredetéről, és igazságáról nyilvánságos vallást tegyünk, megkivánnya tőlünk az igazsagfze- retet, mellyel legbizonyosabban közelítünk az Istenhez , a’ ki merő igazság; a? Religiónak méltóságos, és a’ végtzélunkra fziikséges volta; az Istennek ditsosé- ge és iránta való hálaadatosság , ki minket a’ kinyilatkoztatással legfzentebb életre , ez által pedig örök boldogságra vezet; a’ felebaráti fzeretet, mellynek mindnyájunkat mint egy házinépet, egy testnek tagjait, egy akolnak juhait, Kristus maga lévén a’ tselédes emberj fő, és páfztor, egymáshoz kell fzorítania , és mellyböl egymást üdvösséges igazságokra vezetni, azokban megerősíteni tartozunk i légiire Kristusnak világos parantsolattya is: ci ki engem megvall az embereib előtt, én is ötét megvallom az Atyám előtt, ki mennyekben vagyon (Mat. X, 52.).

C) Hafzna, mert legjobb alkalmatosságul fzol- gálnak, hogy a’ kerefztény nép, a’ bölts és együgyű, a’ király és koldus, a’ méltóságban, és alrenden lévő legfontosabb és legérdeklobb igazságokra közösen oktatassék, kiki magának világos religiói ösméreteket fzerezhessen, és ezekkel megeggyezo legtiíztább indulatokkal, legislenesebb erköltsökkel megtelhessen. Azoknál az emberek az Istennek di- tsöitésére és fzent életre vifzontagos példákkal leghat-