Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

3

den embereknek, oktatván minket, hogy megtagadván az istentelenbe get, és a világi kívánságokat józanon, és igazán, és ajtatosan éllyünk ci világon, várván a boldog reménységet, és cC nagy Isten, }s cl mi Udözít'ö Jesus Kristusunk ditsöségének eljövetelét , ki önnön magát adta érettünk, hogy minket megváltana minden hamisságtól, es tifztí- tana magának kedves népet cé jó tselekedeteknek kővetőjét (Tit. II, 11 — l4.)j és megparantsolta, a) liogy az Ő Tanítása közönségesen minden embernek, és nyilván hirdettessen (Mát. XI, 27. XXVII, lg. Mark. XVI, i5.); b) hogy az Ö kinfzenvedésének és halálának emlékezetére azon áldozatot gyakran meg- líjíttsuk, mellyet 6 a’ végső Vatsorán rendelt, a’kc- refztfán pedig bemutatott (Mát. XXVI, 26—2g. I. Kor. XI. 23 — 26.); c) hogy ezen véghetetlen bötsíi áldozatnak érdemit a’ hét Szentségekben magunkra alkalmaztassuk, és az erköltsnek gyakorlására ói erőbe Öltözzünk ; d) hogy gyakran , sőt ízünet nélkül imádkozzunk, a’ mi minden nemzetnél fzokásban volt; ’s maga is gyakran imádkozott, a’ Tanitványit is legtokélletessebb egy imádságra megtanította , ’s azt is előadta, hogy mint kell annak magát viselni, a’ ki dífzesen akar imádkozni (Mát. V, 44. VI, 1 —- i5. XIV, 23. XIX, i3. XXVI, 36—44. Mark. XI, a4— 26. Luk. V, 16. VI, 12. XVIII, l. ’s ú. t.): azért a’ közönséges ’s nyilvánvaló Tstenifzolgálatnak legfőbb nemei és tárgyai Kristusnak magának rendeléséből ezek: i-ör az Ő Tanításának külimbféle módon (Predikátziókban, reggeli, délutáni oktatásokul 2 ban