Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

4

ban, esetiséges egyházi befzédekben, Homiliákban t Parenaesisekben) való nyilvánságos hirdetése ; 2-*or a’ fzent Miseáldozatnak bemutatása; 5-or a’ Szentségeknek (Sacramenta) kifzolgáltatása; 4-er az imádságnak külömbféle nemei. Ezekhez az Apostolok, az egyházi Elöljárók, és Gyülekezetek iidövel még más nemű tifzteleteket és fzolgálatokat is rendeltek, minők p. o. a’ fzent írásnak vagy más istenes könyveknek nyilvánvaló olvasása , a’ közös éneklés , sd Processiojárások, Létániák ’s a’ t.

Tzéllya , fziikséges, és hafznos volta.

Egy Religiónak, mellynek minden neméi, korú, állapotú, nemzetéi, gondolkodású, tapafztalá- sú, tudományú, és vifzonyú emberre hathatósan munkálkodni kell, soha sem kell olly efzközoknek híjával lennie, a5 mellyek annak tzéllyát előmozdítani képesek. Ezen efzközök közé mint legjelesebbet, minden emberre legalkalmatosabbat, és legközönségesebbet méltán fzámlálhatni cl közönséges nyilvánvaló 1st enifzolgálat okát.

Az emberi nemzetnek nagyobb réfze nem fzo- kott, de nem is képes arra, hogy a’ Kristus Reli- giójának ágazatit, titkait, igéretit, jótéteménnyeit, erkoltsí parantsolatit, és a’ végtzélunknak megefz- közlésére felállított isteni intézetit, mint az érze- ményességet fennmuló igazságokat tsak Önmeggon- -dolásával magában elevenen képzellye \ ritkán is hatnak