Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

a’ mellyekkel a’ mi ajtatos (religiói) indulatinkat ki fzoktuk fejezni. mikor az Istennek tulajdonképpen való és jelesebb tifzteletet, imádást, magafztalást akarunk bemutatni, tőle valami jót kérni, az elvet- let meghálálni, a’ bűneinkért engefztelni.

Az Isteni tifztelet vagy fzolgálat ezen második értelemben véve lehet vagy rideges (singularis), mellyet egy ember; vagy közös közönséges (communis), mellyel többek eggyesültt akarattal, egy helyen, és eggyütt végeznek. A’közönséges Isteni tisztelet, vagy fzolgálat ismét lehet vagy nyilván- talan (privatus), vagy nyilvánságos nyilvánvaló (publicus); a’ nyilvántalan abban áll, mikor egynéhány emberek minden külső tekintetnek vagy hatalmasságnak rendelése nélkül tsak önkényes ajtatos- ságokbol bizonyos religiói tselekedeteket végeznek p. o. eggyíit bútsút járnak; vagy mikor egy házigazda az ő tselédgyeivel imádkozik, valamelly istenes könyvet elöttök olvas vagy olvastat ’s a’ t. A ’nyilvánvaló pedig az, a’ mellynek üdeje, helye, és módgya az egyházi Elöljáróktól meg van határozva, p. o. hogy a’ kerefztény hivek Vasárnapokon, a* Templomban, törvényes egyházi embertől fzolgáltt egéfz fzent Mését ajtatosan és figyelmetesen hal- gassanak.

Itt tsak a’ közönséges nyilvánvaló Istenifzolgá- latokrol, annak kiilömbféle nemeiről, és a’ mik azokhoz tar toznak, van a’ fzó.

Minthogy pedig, fzent Pál fzavai fzerént, megjelent ci mi Üdvözítő Istenünknek kegyelme minden