Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

előtt gyozedeímet kértek az istentől. Hálandó áldozatokkal a’ vett jókat p. o. a’betegség után következett egéízséget megköfzönték. Etigefztel'ö vagy lifztító áldozatokat pedig azok mutattak be, a’ kik Iblkiösméreteket valami bűnnel megterhelték, és annak botsánattyát megnyerni akarták.

Moyses törvénnyének mind valamennyi áldozati közül legjelesebb volt: a’ Húsvéti báránynak feláldoztatásá, méllyét a’ Zsidók minden efztendö- ben Husvétnak első estvéjén az Istennek hálaadásul bemutattak azért, hogy Őket Moyses által Egyiptomból tsudálatosan kifzabadította, megölvén az Égyiptotíibélieknek első fzülötteit, a’ Zsidókénak pedig megengedvén, és a’ Kánáan földébe bevezette : azután az Engefztelés vagy Tifztulás napján minden efztendöben nagy pompával bemutattatni fzokott áldozat, mikor a’ FŐ-Pap az Ő saját, a’ PajDság, és az egéfz Nemzet vétkeiért feláldoztatott borjúnak és baknak vétével a’ Szentek Szentébe ment, belőle a* frigynek fzekrénnye felé hintett, és ezzel magát, a* Papságot, és a’ népetV bűnöktől tifztította.

Nem tsak azért rendelte pedig az Isten már a’ világ kezdetétől fogva az áldozatokat; nem tsak azért tette Moyses törvénnyében az Iste- nifzolgálat fő réfzének; nem tsak azért határozta meg annyi rendelésekkel, és fzertartásokkal, mert azok által azon vifzonyok és függés módgyai, a* mellyekben az ember az Istennel áll, valamint azokkal ÖfzveillÖ tifztelet, indulatok, és religió fejeztetnek ki, hanem azért is y hogy már előre mintegy jel—

G

97