Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

képben példázzák, és árnyékban ábrázollyák azt a* megbötsiilhetetlen nagy áldozatot, mellyet egykor a’ Messiás, vagy a’ világ Megváltója, kit az isten már a’ Paraditsomban is a’ megesett első Szülő nk- nek (I. Moy. Ill, j.5,), és azután a’ Próféták által is gyakrabban megígért, véghez viendő lefz.

Mi tudniillik már az Anyánk méhében Istenei^ len fzegezett, sokkal inkább azután bűnökkel meg- ferteztetett emberek nem tehetünk önmagunktól olly bötsös érdemes fzolgálatot, melly az Istennel való vifzonyinknak voltaképpen megfelelne, vagy mellyet Ő az ő felségével éppen öfzveillŐ tifzteletül, foganatos kérésül, tifzta hálaadásul, megengefztelÖ elégtételéi elfogadhatna. Minden tifzteletünk, kérésünk, hálaadásunk, engefztelésünk, fzolgálatunk megferteztetett edényből fzármazik. Ezen iigyefo gyottságunkon és ínségünkön az Ő véghetetlen irgalmasságából segített az Úr Jesus Kristus, az örök Atyának Örök Fia,Isten és ember, ki el akarván az ó törvényt vagy az ó Testamentomotf rontani, annak helyébe előbb új törvényt új Testamentomot hirdetett , és azt három efztendeig nyilván tanította; elvégezvén pedig a’Tanítását, NagyPénteken, mellynek estén a’Zsidók az ő Husvéttyokat kezdették, és az Ő húsvéti báránnyokat ették , magát az emberi nemzetnek váltságáért a’ kerefztnek oltárán feláldozta. Hogy pedig ezen áldozatnak emlékezete az Ő hívei között örökké megmaradgyon, előtte való nap úgymint Zöld Tsőtörtökön , minekutánna , a’ húsvéti bárányt az Ö Tanitványival megette volna, megelőzvén egy

nap9«