Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
00 tsak eriöltsúgyefö igazságokkal foglalatoskodna, es a’ hitugyelőket azoktól elzárná, fzint úgy hibázna, mint nak, ha tsak a’ Katechetátol az iránt bizonyítást nem hoznak, hogy a’ kercfzlény tudománynak htjával Hintsenek. De mindenek felett fzomorú dolog — ó bár tsak igaz nem volna, a’ mit mondaui akarok! — ha a’ hívek tudatlanságának oka magok a’ Lelkipáfztorok; ha a’ kisdedei az Isten igéjének kenyerét kérik, és fiints, a’ ki fzegne nékik fJer.* Sir. IV, 4.) I A’ melly helyeken ezen hibák uralkodnak , ott fzerentse, ha kinek annyi tudománnyá vagyon, hogy a’ következendő kérdésre tsak silányan megfeiellyen: hány az Isten? hány ízeméilycben? ki teremtett? ki váltott meg ? ki ízentelt meg ? hogyan vetíz kerefztet ? mi képpen fzóll a' Mi Atyánk, Üdvöziégy, Hifzek egy Istenben ? hány a' Szentség ? inellyik a’ legfzüksé- gesebb? hogyan gyóníz? mi van az Öltári Szentségben ? hová mennek a’ jók és a’ rofzak? — De az embernek végtzéllyárol, mellyböl teremtetett; az első embernek esetéről, és reánk nézve való ártalmas következéseiről ; a’ megváltásnak és megfzcntelésnek minő módon lett megefzközöltetéséröl; a’ raegl’zenlelés-r nek miképpen efzközi a’ Szentségek? hogy keli a’ Pe- nitentziatartáshoz kéfzülni? miért vagyon rendelve a* Szent Mise , és az Oltari Szentség ? mit tefz kerefztény módon hinni, reményleni, fzerelni? a’ kerefztény I- gazságrol való tanúságok a’ nép előtt tsak Papokat illető dolgok! Az illyen helyeken nem tsuda, ha az emberek az egéfz Isteniízolgálatot, és minden kerefztény tökélletességet tsak egy kis Misehalgatásban, Létániákhin, Processió, és Bútsújárásokban, vagy is inkább valóságos gépelyességben — helyheztetik. De nem
