Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
89 elÖ , nem mintha azokban a’ hitűgyelöknek helye nem volm, A’ ki a’ Predikatziókban mindenkor tsak hogy hol és mennyire lehet ezt a’ közönséges regulát sürgetni, vagy attól kifogásokat tenni; mert a’ bűz* góságnak is okossággal és kegyességgel mérsékeltnek kell lenni. Szomorú dolog, hogy Hazánkban nem igen nagy divot] an vannak a’ Katechcsisek. Az alrendú emberek a* főidőm elök ezen fzíníogás alatt, hogy a’ Vármegye , as Uraság ’s a t. réfzéröl nagy a’ hajtogatás, az Ö gyermekeiket,'és béres tselédgyeiket efztendo által alig egyfzer kétfzer küldik el a’ Tanításra. Szomorú dolog, hogy a’ várasok lakosi azt a' fzokást vették fel, hogy hat és tíz efztendo között lévő, tehát éppen ollyan korú gyermekeiket az oskolába, és a* kerefztény Tanításokra küldik, a’ kik alig képesek a’ kerefztény Hitnek legfundamentomosabb igazságit tsak nagygyábol is megtanulni; mikor pedig az efzek kezd érni, és az előtt hallott igazságokat is tökéllete- sebbrn, azokon kívül új dolgokat is tanulhatnának, akkor az oskolától is a’ kerefztény Tanításoktól is elfogják , ’s még a’ Predikátziókra is rilkán ereíztik; ’s így még azokat is velek elfelejtetik, a’ miket életek zsengéjében tanultak. Mikor pedig házasodni akarnak, nagy dolog, ha tsak egyfzer is a’ Tanításra eljönnek. Szomorú dolog, hogy a’ Mesteremberek az o inasaikat, a’ tselédes Urak az Ö béres tselédgyeiket azon fogva, hogy nem fog adt ah inast és tseléclet, hogy tanulnij ár jón, hanem hogy dolgozz on, a’ kerefztény Tanításoktól éppen eltiltyák, és odahaza tartóz* tatlyák; noha az inasokra nézve különösen méga’Fol- jségtöl is az a’ parántsolat, hogy fel ne fzabadíttassanak
