Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

az, aJ mi volt; ha szinte mind örökkő újnak látszik is az az emberek szemei előtt.

Nints semmi uj aJ nap alatt; ős semmi regi se veszhet el. AJ mit mi réginek és újnak nevezünk, tsak aJ mi értelmünk leülömbség-tétele, Js ollyan ki fejezések, mellyek tsak erotelen eszünk meg fogásának segéd-eszközei. De valóban , nints aJ természetben semmi régi es uj; mert az Istenség munkái örökkévalók. Az örökkévalóban ninls semmi uj, és semmi meg avuló; hanem minden tsak az, aJ mi volt. Tsak aJ dolgok öszve kötte- tései változnak, és ez az, aJ mit idő szerént valónak mondunk. Ha tehát egy kis virág el hervad, és gőzökké Js porrá oldoztatik fel; avagy aJ mindenségben egy sok millióm valóságok lakhelye, egy roppant égi test, mint aJ mi földünk., omlik öszve, akkor is tsak ugyan azzá lesz az, aJ mi volt. Sem aJ kis virágnak, sem aJ föld golyóbisának alkotó részei nem veszhetnek el aJ minden- ség végetlen országából. Tsak elébbeni külső formáik változtak azoknak. Mi magunk tesszük a^ virág és az égi test között aJ külömbséget, mert amaz kitsiny, ez pedig igen nagy aJ velünk való öszve keltetésben. De aJ véghetetlen és mindenütt jelenlévő Istenre nézve, nints sem nagy, sem kitsiny; a* honnan aJ leg kissebb féreg, és aJ világtól tsak nem imádtatott hatalmas fejedelem is, Ö előtte egyforma betsűek; mind egyiket meg öleli Ő, gondviselésének Js atyai szeretetének kegyes karjaival.

Soha se gondoljuk azt, hogy aJ mit ez álomhoz hasonló életben, szűk korlátok közzé szorit- tatott értelmünkéi, Js képzelő érőnkéi, vagy rövid látású szemeinkéi aJ végetlen mindenségben felvehetünk, mind az éppen úgy volna , aJ mint mi nevezzük; minthogy szóval kell mindent egymásnak értésére adnunk. Ott is teszünk miaJ termő524 Az élet és örökkévalóság Öszve löttetese.