Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

521

XLIH.

Az élet és öröhhévalóság öszve höttetése.

Jel. 14: 13.

Néhány el virágzóit óráimon,

Atyám ! a’ mellyekben ki fejtettél,

Át menvén, le rakom vállaimon

Volt ón terhem, mellyel kísértettél;

’S barátim meg adván a’könny-adót,

Hús hant fedi testem’, mint rothadót.

De semmi! örömöm ebben lelem,

Hogy a’ por-váz senyved tsak a’ porban ; Meg esmerem magam majd a’ velem Pálmát nyert angyali szent táborban ;

Es a’ mit itt szentnek nevezhetek,

Abban színről színre részt vehetek.

Míg itt a’ por köntöst kell hordanom,

Minden böltsességem múló álom ;

Örömöm nem lehet gyanítanom,

Mellynek oczeánját ott találom;

’S hogy ebben részeltetsz lelkek Attya !

Oh biztat engem szád szent szózatja.

Végeden irgalom! nints nyelv, nints szó,

Az ég lakói közt is, a’ mellyen Egy sugárodért is hozzád vonszú Hálával gyermeked meg tiszteljen ;

Pedig több egy szikrád sugárzása,

Mint az ég millióm tűz lámpása.

Az esztendők egész idő köze, aJ véghetetlen apró szempillantásoknak egymás után iszonyú sebességgel való következése. Ugyan ki érezheti azt aJ tsekélységet, a3 mi egy hirtelen el enyésző