Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

6

gyengébbé; jobbá vagy rosszabbá lészen. A* külső történetekkel, vagy aJ test és a3 vér állati ösztöneivel való mindenkori baj - vívásában győző vagy meg gyozettetett Ö. Tartós, tsendes pihenése nagyon ritkán van.

Foly vást kell hát aj lelket táplálnom 3s erosi- tenem. Az Isten igéje pedig, a3 lélek tulajdonképpen való táplálása; és éppen nem a3 világi böltsesség, — a3 tudósság és az életbeli eszesség. Mert aJ mi lelkünk , — valami isteni; — Istentől eredett, 3s az Istenhez fog vissza térni. Azért kell ennek a^ maga tápláltatását, *s erősödését Isteniből venni; mint a3 test aJ magáét aJ porból 3s földi részekből veszi, aJ honnan vétetett, Js a’ hova ismét menendő.

Az az 5JIsteniíS pedig, aJ melly élteto-elede- le aJ léleknek, nem lehet más, mint az Istennek igéje, vagy a3 nékünkIstentől lett ki jelentés. A3 ki jelentés pedig nem egyéb, hanem a3 mi belső meg világosodásunk, aJ mi önnön magunk meg esmérése, aJmi lételünk, származásunk, megmaradásunk, Js Istenhez hasonlókká lehető formálta- tásunk dolgában.

Hogy a3 mi lelkünk Isteni természetű, kitetszik annak a3 tapasztaláson felyül lévokhez való buzgó vonszódásából. Egy vad kietlen pusztában lakó emberi teremtés, az Isten létéről soha senkitől nem taníttatva is, reá jone egy felséges lélekről való gondolatra. A3 régi nemzetek leg örömestebb foglalatoskodtak aJ láthatatlan dolgokkal, a3 mellyek tsak az Ő eszekben helyet találhattak. A3 leg bárdolatlanabb népek, aJ vallást leg főbb szentségnek tartják. Valóban az együgyü köz népnek külömbféle babonája, annak a3 boszorkányokról, aJ vándorló lelkekrol, kísértetekről való meggyőződése, 3s hite, a3 tsu- dákhoz, meg foghatatlanokhoz való nagy ragaszAz Isten igéjének hatalma.