Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

m

XL.

Világositások az örökkévalóságról.

Hatodik Elmélkedés.

Kedveseink ismét meg látása.

Jel. 3. 21.

ÓK ez a’ „Mindenségi nem lehet éjjeli Alom! ’s tsak kis darab ez az élet!

Lelkem a’ végeden tért egynek képzeli, Mellyben az ég és föld mind eggyé lett! Leikeink az égbe mennek,

Es a’ kiket sírással Temettünk el, ott pihennek !

’S várnak ránk szent vágyással.

Jézus ! az Ígéret, mellyet tőled vettünk;

Érzékeny szivünkben lángra lobban ;

A’ sir , mellyet gyakran könnyel öntözgettünk , Égkfényt sugároz jobban jobban.

Te vezérled a’-fájdalom

Fárasztotta lelkeket,

Hogy meg leljék a’ nyugalom ' • -> * Helyén volt kedveseket.

Hallod barátom aJ Jézus boldogító kijelentését; hallod aJ sok ezeredek el múltának hatalmas szózatját; hallod aJ természet gazdag országában lévő minden dolgoknak, aJ nap sugárain szállingó por szemetskétol az óriási tserfáig , Js az ég kimondhatatlan nagyságú tsillagaiig, kétségbe hozhatatlan bizonyságtételeiket; hallod aJ ben-