Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h
én ti rólatok. Bús árvaságban hagyatva gyászollak titeket. Nints a* nap alatt semmi vigasztalásom. Minden nyugalmam Js örömöm tsak nálatok van ; Js vágyásom fáradhatatlanúl vonsz hozzátok. Oh ti meg ditsöiiltek! valóban tsak mosolyogjátok erőtlenségeim fájdalmát, mint ol- lyan boldogok, a~’ kik jól tudjátok, hogy nem sokára meg tsendül ismét lejendo öszve-kötteté- sünk boldog órája. Mosolyogtok, mint az a szerető férj, aJ ki kedves hitvesétől való hosszas távol létele után esmeretlen formában közelit kedveséhez , aJ ki akkor is keserves bánatjának hulló könnyei között zokogja élete kedves párjának el vesztését. Mikor, ah mikor ölellek meg kedvesim titeket ! Mikor szűnnek meg bánatos sóhaj tásim ? Mikor egyesülhetek újra buzgó szeretettel veletek, hogy mennyei boldogságunk ditso terem tőjét vég nélkül magasztaljuk ? Kedves lesz ott majd nékünk, eJ földi életünk sértő töviseire való vissza emlékezésünk is. Itt találtuk meg ugyan is egymást. Itt kötött öszve aJ jó Isten bennünket egymással. Itt olvadtak öszve aJ mi mennyei szeretet tiizénél fél heviilt leikeink ! Istenem ! tsupa szeretet vagy te ! hát sirassam é tovább is kedves halottjaimat ? Hiszen te hozzád mentek azok! Ismét meg látom Őket majd te nálad! AJ te atyai szereteted ben való hit, édessé teszi az azokhoz vonszó vágyókból származó fájdalmamat is. Kedves lsendesség lészen szivemben ; s nyugodtan várom el az órát, hogy hozzájok vezérelj. Oh boldog örömeim örökkévalósága! El ragadta- tással forgatlak tégedet eszemben Js buzgó háláda- tossággal tekintek fel ahoz, a 3 ki tégedet kezdetben számomra el készített! Amen. Vildgositdsok az örökkévalóságról. 483