Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

471

Világositdsok az örökkévalóságról.

Ötödik Elméiké d és.

Kedveseinknek viszont meg látása.

Ján. 16 : 16, 22.

Ha majd földi napom borul Ejtszakára,

’S barátim koporsóm kongó oldalára,

Hullatnak bús könnyeket. —

Oh! én tsak mosolygóm a’ boldog hazában,

A’ boldogult lelkek szent társaságában ,

Az illy gyengeségeket. —

Mert a’ mi itt gyenge, ’s kitsiny, az Ígéret Szerént az egekben lesz tellyes és érett,

Ott lévén a’ telyesség. —

A’ hív szeretetnek e’ földön erősen Nőtt bimbói tsak ott nyithatnak telyesen: — Ott, az Isten , ’s Idvesség.

Tllmelkedj fel óh én lelkem aJ világ tolongásai közzlil önnön szabadságodnak bírására ; emelkedj fel alvilági Js földi gondok terhei alól, az örök békességnek boldog reménységére ; óh emelkedj fel aJ minden jó érzést el fojtó világi zajok közzül ditsö rendeltetésednek figyelmetes meg- visgálására!

Mert mitsoda aJ földi életnek kitsiny tsep- petskéje, mellyben itt alatt élsz, azon végetlcn ditsöség oczeánjához képest, mellyben ezen álom módra el enyésző élet után álmélkodással és imádással fogsz részesülni ? Mitsoda aJ föld kerekségének minden pompája, aJ világ minden

XXXIX.