Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

drága kintseinek tündöklő ragyogása azon ditso fényhez képpest, a3 melly az örökkévalóság kapui felöl tündöklik szemünkbe? Miért bámulod te éjjeli métsed pislogó lángját, mellyel szobádat meg világosítod? Mitsoda az a3 nap temérdekségéhez képpest, a3mellyneksugár-özönébenszámtalanvilágok úszkálnak, meleget, világosságot, és életet nyervén attól?

Óh örökkévalóság! te leg utolsó 3s fo tzél, a3 hova siet minden; a3 könyhullatások miatt nedves szemű, minta3 vigadozó; a3 Király, minta3 szegény koldus; a3 széles tudományubölts, mint a3 leg együgyübb ; az aggodt vén, mint a3 bábjával jádzó kis gyermek, óh örökkévalóság! te a3 melly mindnyájunkra várakozol, te légy ma egyedül való tárgya elmélkedésemnek. Az én lelkem egészen szabad, tiszta, felemelkedett, mikor rólad elmélkedik 3s tégedet nevez! A3 földiek, a3 mik eddig engemet vagy meg bájoltak, vagy sértő töviseikkel fájdalmasan meg vérzettek, melletted egészen semmivé lesznek j íigyelmetes lelkem előtt. Szeretetreméltóbbá, istenibbé, ^meggyőzőbbé lesz reám nézve a3 vallás, midőn a3 jövendő élet nyugtató reménységét jobban meg erősiti szivemben. Óh örökkévalóság! a3 mellynek meg gondolására a3 semmivel nem gondoló meg borzad, a3 bűnösei halaványul, a3 kételkedő ingadozik, haboz, tétováz, és reszket; óh örökkévalóság! te a3 menynek áldott magzatja! minden el kezdetinek el végezöje! te büntetéssel, vagy béke pálmával meg jutalmazó! te mindent öszve engesztelő, 3s egyenlővé tévő! te vagy a3 böltsnek egyedül való vigasztalása, a3 keresztyénnek édes reménysége!

jNekem is légy vigasztalásom 3s nyugtató reménységem. V igasztalásom, mikor nyomorult sorsom kínos gyötrelmei közt könnyezek; reménysé472 Világosit ások az örökkévalóságról.