Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

Volt ollyan idő, midőn egészen le vert enge- met, aJ sírról és aJ koporsóról elmélkedvén, valami iszonyitó borzadás. Oh, hogy is szerelhettem volna aJ halált és koporsót, mikor azokban azt az örvényt szemléltem, aJ melly örökre el nyeli minden boldogságomat. Ekkor még menny ország volt nekem aJ föld, és aJ te menny országod, én Istenem! egy ollyan szent pusztaság va- la, mellyben ollyan jövevénynek képzeltem magamat, aJ kit ott senki nem esmer Js nem szerel. Reszkettem a3 haláltól; 3s borzadtam azon esme- retlen világtól.

De már most, ott fent van minden vágyódásom, nyugalmam, hazám Js mindenem ! ott vannak szivemnek kedvesei. Es ha jól van dolgom e* földön jó barátim betses társaságában, azt gondolom, hogy ott fent bizonyosan még jobban lesz; ha pedig itt alatt szomorú Js komor felhők borítják napjaimat, azzal vigasztalom magamat : ott fent majd ki derül boldogságom el homályosittat- hatatlan fényes napja!

Arra törekszem hát mennyei atyám, hogy érdemessé tegyem magamat aJ Jézus által arra aJ boldogságra, a3 mellyet már kezdetben elkészítettél számomra. Arra törekszem, óh atyám, hogy tehessem szent akaratodat, tellyesitvén az emberek eránt tartozó szeretetnek parantsolatait; hogy igy ott fen nyerhessem meg sl tökélletesség boldog állapotjában atyai szeretetedet. Ámen ! Oh, segíts nemes fel tételemben felséges meg váltóm Js lelkemnek mennyei világossága ! Amen«

470 Világosii ások az örökkévalóságról.