Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 8. (Buda, é.n.) - 10.413h

honnyából, mégse tenném azt. Te már győzedelmeskedtél, ama nemes hartzot meg hartzol- t ad; nem szükség, hogy újra vissza jöjj aJ kétes hartz mezejére, hanem hogy én siessek te hozzád el jutni. Oh úgy van; Js tudom is én az oda vezető egyenes utat; t. i. aJ keresztyéni szent élet parantsolatinak meg tartását; ez az út viszen egyenesen az Istenliez. Tsak aJ bűnök szakasz- tanak el engemet te tőled, Js az Istentől.

Le irhatatlan volt halálodon való bánatom ; de már most mennyei örömök szállásává lett érzékeny szivem. Kedvesem vagy még most és ott fent is, óh ditsoült lélek, és szent kötelekkel vonsz engemet magad után aJ boldogabb hazába. AJ lelkek hiv szeretető által léptek az ég és aJ fold egymással atyaíiságba.

Mennyei atyám! Js meg ditsoült kedvesemnek is attya! aJ mint egyszer fájdalommal el telve, Js keseredett lélekkel emeltem fel hozzád, kedvesem elhunytékor reszkető kezeimet, és igy szollottam zokogó sirás közt: Istenem! tartsd meg haldokló kedvesemet ! úgy emelem fel most is kedves meg elégedéssel hozzád kezeimet, és ezt mondom: köszönöm jó atyám, hogy magadhoz vetted kedvesemet. Meg rázkódtatta ugyan ez az Ő halála minden tetemeimet; de jobbá j kegyesebbé, böltsebbé tett engemet. Úgy érzem, hogy közelebb valóvá lettem te hozzád; úgy érzem, hogy idegenebbé lettem aJ földiektől, és soha azokhoz felettébb szives indulattal ezután nem ragaszkodom; úgy köttettem az örökkévalósághoz, hogy az aJ kötél soha el nem szakad. Nem tsak itt aJ földön élek már én, hanem élek aJ mennyek országában is, nálad, és az én kedvesemnél, aJ kit te adtál nekem Js te ’ vettél el tőlem.

Világositások az örökkévalóságról. 469